IDŐ – Egyszerű, földi/emberi logikával tekintve az idő a múltból a jövő felé „telik”, így csak a jelen létezik. Bár a jelennek a ponthoz hasonlóan nincs kiterjedése, mégis az egyetlen valóságnak tűnik.
Mi hát az idő? Lehet, hogy csak a tudatunk teremti?
Vagy egyszerre ketyegnek a képzeletbeli órák az Univerzum minden pontján?
Induljunk csak ki abból, hogy nagyon nagy sebességek esetében merőben másképp viselkedik az idő. Ez már mind tudományosan kiszámított tény. Egy közel fénysebességgel haladó űrhajóban töltött évek alatt földi évszázadok, évezredek telnek el, és a különböző sebességű vonatkoztatási rendszerekben pedig az egyidejűség is értelmét veszti. Bizonyos „primitív” törzsek még ma is másképp látják az idő folyását, elég, ha itt például az ausztrál bennszülöttek álomidő fogalmára gondolunk. Az események ábrázolása is nagyban tükrözi az adott felfogást, így nem véletlenül találkozunk a barlangrajzok vadászjeleneteiben és a gyermekrajzokban egyaránt azzal a megjelenítési móddal, ahol az esemény időben különálló, lényeges cselekményei egyetlen képben szerepelnek egyfajta sűrített ábrázolását adva a történetnek. Sajnos időképünk az emberiség „felnőttesedésével” kissé megfagyott és áthághatatlannak tűnő keretek közé szorult.
Lehetséges lenne, hogy az idő nem lineárisan halad? Talán már a tudósok is foglalkoznak vele?
Bizony! Ahogyan a Laposföldtől eljutottunk idáig, úgy lesz talán már néhány év vagy évtized múlva ez is annyira egyértelmű, minthogy nem eshetünk le a Föld pereméről, hogyha odáig sétálunk, mert a gravitáció „megtart”. A blokk univerzum rendszere ugyanis azt mondja, hogy nincs múlt, sem jelen, vagy jövő. Vagyis inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy minden egy és ugyanazon “időben” zajlik. A „most”-ot egy tetszőleges időbeli helyként írja le, és kijelenti, hogy a múlt, a jövő és a jelen egyidejűleg léteznek. Univerzumunk egy óriás négydimenziós blokk lehet a téridőben, amely mindent tartalmaz, ami valaha megtörtént, és történni fog az idő hagyományos felfogásában.
Az összes létező pillanat egymáshoz viszonyítva van a térbeli dimenziókban, emellett egyetlen idődimenzión belül.
Most pedig tegyük félre a jelen tudományunk felfedezéseit, és folytatom azokkal az információkkal, amik a Szellemvilágból érkeztek.
Sok mindenről nem beszélhetnek a Szellemek, mert ott is van egy szabály, egy rendszer, amit be kell tartsanak, az viszont tudható, hogy tudják mi történt a „múlt”-ban, történik a „jelen”-ben és történni fog a „jövő”-ben, viszont ők ezt egyszerre látják, mert valójában MOST vagyunk, mindenki MOST van. Így elmondható, hogy bár az emberi elme közel sincs még azokhoz a felfedezésekhez, tudáshoz, amit a térről és időről a Szellemek tudnak, sőt használnak és ami által csatlakoznak hozzánk, mégis már úton vagyunk, mi emberek!
Pontosan ezért történhet meg az is, hogy múltbeli eseményekre lehetünk befolyással.
Nem töröljük ki magát a történést, de a hatását a jelenünkre és a jövőnkre gyökeresen meg lehet változtatni. És itt most nem arra gondolok, hogy az óvodában elvették tőlünk a babákat, hanem nagyon nehéz veszteségekre, erőszakra, bántalmakra… ha ezeken egy traumatizált ember túl tud lenni, felszabadul, megváltozik az élete, én pedig örömmel veszek részt ezekben a gyógyító folyamatokban.
