Érezted már úgy magadat, hogy bármennyire is próbálod alkalmazni a személyes fejlesztési ötleteket az életedben, kudarcot vallasz?
A világ összes idézete, önfejlesztő gondolata, pozitív sora sem tudott rávenni, hogy megszeresd magad és túllendülj a problémáidon?
Minél többet próbálsz „jelen lenni”, annál inkább elveszel a túlgondolkodásban?
A mindfulness (tudatos jelenlét) nem mindenkinek válik be. A gondolataid megfigyelése arra késztethet, hogy minden egyes gondolatot üldözz és elemezz. Amikor megpróbálsz „elengedni”, csak erősebben kapaszkodsz.
Egyik kedves ügyfelemnek is volt hasonló tapasztalata már, amikor rengeteg népszerű önsegítő könyvet olvasott hosszú évek alatt. Intenzíven tanult, kísérletezett a több száz ilyen könyv által javasolt technikával, de az élete enyhén szólva sem működött túl jól.
Az elméje a gondolatok és érzelmek vihara volt. Néha pánikrohama is volt, ami miatt órákat töltött az ágyban, ami miatt hosszú ideig nem tudott dolgozni. Kipróbált különféle drogokat (orvosi és rekreációs) és egyéb kényszeres viselkedéseket, hogy leküzdje a depressziót, amely viharfelhőkként ereszkedett rá.
Amikor engem megkeresett, először azt hitte, csak ő tapasztal ilyen problémákat – hogy valami nincs rendben az elméjével –, de amikor beszélgettünk, majd ő is beszélgetett másokkal, rájött, hogy sokan ugyanazokat a frusztrációkat élik át, mint ő maga.
Bár tudta, hogy pozitívnak kell lennie, és csak arra kell koncentrálnia, amit el szeretne érni, ahogyan szeretné magát érezni, képtelen volt igazából megélni és fenntartani azt az állapotot, ami jó lett volna a számára. Aztán amiatt érezte rosszul magát, hogy kudarcott valott.
Pozitív gondolkodási nyomás
A pozitív gondolkodás manapság mindenütt jelen van, de ez nem segít a depressziós embereken – akikből sajnos egyre több van.
A „légy pozitív” lett az új módja annak, hogy elmondjuk valakinek, hogy „vidulj már fel”. Nem működött akkor és most sem. Aligha fog segíteni, hogyha a környezeted azt ismételgetni „legyél már jobban, legyél pozitívabb”. Ezt persze már sokan tudják. Természetesen már milliószor hallották, akik hasonló problémával küszködnek. És kifejezetten bosszantó és haszontalan, hogy ezt újra elmondják nekik a körülöttük levők. Sajnos attól, hogy felhívják a figyelmedet, hogy szedd össze magad és mosolyogjál, még nem mentél a lelked mélyére és nem nyitottál ki minden ládikát ami tele van traumákkal, emlékekkel, nehézségekkel, dolgokkal amikkel szembe kellene nézni. Ha csak állsz a sötétség előtt és mosolyogsz, attól még nem győzted le a démonokat.
Az Instagram, Facebook és a közösségi média más formáihoz hasonlóan úgy tűnik, ez a „pozitív gondolkodás” mozgalom is arról szól, hogy állandóan megfeleljünk az észlelt tökéletesség ideális színvonalának . Az ember nem elégedett azzal, hogy „tökéletesen nézz ki”, most már tökéletesen kell gondolkodni.
Olyan ez, mint valami a Stepford Wives című film, ahol a valódi embereket robotok váltják fel. Érzelmeink megtagadása sérti azt az utat, ami jelentené azt, hogy „embernek lenni”, és nem segíti az embereket abban, hogy jobban érezzék magukat, valójában, igaziból.
Mi haszna van a mélységeknek, amiket megélünk?
Még a nagy szentek és misztikusok sem voltak tökéletesek. Voltak rossz napjaik, és nyitottak voltak erre. A buddhizmus például azt tanítja a Nemes Igazságokban, hogy a fájdalom egyetemes és elkerülhetetlen. Természetesen van különbség a „levertség” és a súlyos depresszió között, de sokunk számára az előbbi az utóbbivá fejlődik, mivel érzéseinket önbíráskodással keverjük össze.
Megértették és elfogadták (!), hogy a negatív gondolkodás, rossz érzés az emberi utazás része, és nem baj, ha néha kevésbé érzi magát jól az ember. Ne várj el többet magadtól, mint amit adott helyzetben tudsz érezni.
Ha nem lenne fájdalom, hogyan is tudnánk megfelelően értékelni az örömet? És még egy dolog: a kihívások azok, amelyek valójában a leginkább képesek fejleszteni bennünket, és a legjobbat hozzák ki belőlünk azáltal, hogy erősítik az elme izmait.
Gondolj arra, hogy elmész az edzőterembe, és elmondod az edzőnek, hogy ideális testet szeretnél, de nem szeretnéd, hogy izzadj közben vagy izomlázad legyen másnap (ugye milyen nonszensz?). Ugyanez a helyzet a kihívások átélésével. Az élet feszültsége, próbatétele fejleszt bennünket.
Mi a teendő, ha rosszul érzed magad?
Először is ne haragudj magadra, ne ostorozd magad. Amikor lemerültnek érzed magad, az elméd a túlgondolkodásba rohan , és megpróbálod kitalálni a módját, hogy kilábalj a rossz hangulatodból. Bár ennek van értelme, pontosan ez az, ami miatt ott ragadsz. Mint egy óriási pókhálóval való harc, minél többet próbálsz menekülni, annál jobban csapdába esel. (nem azt mondom hogy évekig maradj a mélyben, de nem kell egy traumából 2 nap alatt kijönni, erőből).
Választásod van: Harc vagy lazítás
A rossz hangulat közepette azt gondolod, hogy a választásod az, hogy jól érzed magad vagy sem – „pozitívnak” vagy „negatívnak” lenni. De nem az. A két választásod látszólag ennél korlátozottabb: jóban lenni azzal, ahogy vagy éppen, vagy harcolsz ellene és magadra erőlteted a mosolyt (azt mutatod kifelé hogy minden frankó ahelyett, hogy sírnál egy jó nagyot, letörölnéd a könnyeidet és összegeznéd a fájdalmadat, okát, forrását..).
A megrettent elme valóban túl akarja gondolni, és így a „pozitív” próbálkozás szinte lehetetlenné válik. A „pozitívnak lenni” valójában önkritika; azt az üzenetet küldi, hogy „nem szabadna” rosszul éreznie magát az embernek. Könyveket keresünk, amelyek segítenek nekünk – javaslatokat, amelyek segítenek kilábalni a hangulatunkból –, miközben egyre mélyebbre horgonyozunk a sötétben.
Ehelyett meg kellene fordulni, és szembenézni azzal, ahol vagy, amiben vagy.
Lehet, hogy nem akarsz abban az érzésben benne lenni, de muszáj vagy értelmezni, hogyha haladni szeretnél. Logikátlannak tűnik, hogy megbékélsz azzal, ahol nem szeretnél lenni, de ez egy szükséges lépés ahhoz, hogy odajuss, ahol lenni szeretnél.
Az élet minden részének elfogadása
Most, amikor rosszul érzed magam, tudnod kell, hogy ez nem a világ vége; az élet része. Amikor így érzel, azt is tudnod kell, hogy a pozitív változás úton van. Abban a pillanatban amikor a legkilátástalanabbnak éled meg az életedet, tudnod kell azt, hogy lesz ez még sokkal jobb is, ideálisabb és szebb.
Szakítottak veled? Lesz még olyan párkapcsolatod, amiben boldog leszel és teljes.
Megbuktál a vizsgáidon? Lesz még lehetőséged bizonyítani.
Elküldtek a munkahelyedről? Hogyha ideáig fajult a helyzet, akkor nem voltál jó helyen mert vagy te vagy a munkahely nem volt alkalmas, de nincsen baj!
Ahogy az edzőteremben sem kapok idegösszeomlást, amikor edzés közben fájdalmat érzek az izmaimban, úgy már nem esek szét, amikor érzem, hogy az élet feszültsége fejlődik bennem. Üdvözlöm. Elfogadom a folyamatot. És elfogadom magam akkor is, ha egyik pillanatban sem tudom elfogadni azt ami épp van és dühöngök magamnak. Végül is ember vagyok.
Meg kell bocsájtanod magadnak azt, ha korábban mész lefeküdni, mint a többiek, ha szombaton a baráti találkozó helyett otthon maradsz és a fejedre húzod a takarót, ha üvöltesz a kerted végén, hogy nem bírod. Igen, abban a pillanatban valóban nem bírod és meg kell állni, kiabálni egy hatalmasat, hadd jöjjön ki a feszültség. Aztán majd jobb lesz. Majd tisztábban tudsz gondolkodni.
Az az érzés meg van, hogy egy nagy zokogás után megkönnyebbülve, lihegve de már nyugodtabban ülsz és nézel magad elé?
Semmi sem omlik össze attól, ha néha úgy érezzük magunkat, hogy nem vagyunk a toppon.
Ez a mi evolúciónk forrása. És az első lépés a jobb közérzet felé az, hogy felismerjük, ez a folyamat része, és ez rendben van. Ahogyan annak, aminek ellenállunk, az megmarad, csak az elfogadásban tudjuk elengedni, és továbblépni a jobb érzések és élmények felé.
Azt például tudtad, hogy az érzelmek szabályozására szolgáló tevékenység maga a sírás? Ha negatív ingerek érnek minket, a sírás hatására könnyebben megszabadulunk a felgyülemlett feszültségtől. Ha pozitív események történnek körülöttünk, akkor pedig a felfokozott érzelmek lehűtését segíti elő. Épp ezért nem szabad visszafognunk magunkat, ha sírni támad kedvünk! A sírás tulajdonképpen egy természetes stresszoldóként funkcionál. Segít testünknek, hogy megbirkózzon azzal a nyomással, amit egy-egy érzelmi trauma vált ki. Ha kiadjuk magunkból a fájdalmat, akkor megnyugszunk. Miért kellene tehát szégyellni mindent? Elpityeregted magad? És akkor mi van?! Hajrá! Ezzel is segítesz magadon. Még midig jobb mintha állnál a tükör előtt és erőszakolnád magadba a pozitív életérzést és közben szipogva nyeled a könnyeidet. Nincsen mit szégyellned. Fogadd el magad és a helyzetedet, állj meg egy pillanatra és éld meg, hogy aztán tovább mehess. Ne temesd el a fájdalmat, mert ha mindig a szőnyeg alá söpröd, előbb-utóbb akkora lesz a púp a szőnyeg alatt, hogy elesel benne.
Mi tehát a lényeg?
A JELEN! A MOST!
Elmélkedés
A meditáción keresztül például beléphetünk a jelen pillanatba, és elősegítjük a belső nyugalom érzését. Nem a gondolataink megváltoztatásáról van szó. Arról van szó, hogy megtanuljuk, hogy ne ragaszkodjunk hozzájuk, és csökkentsük hatalmukat felettünk.
Ha már megbarátkoztál azzal, ahol éppen vagy, ne bántson, ha időnként lenyomnak a gondolataid – és valószínűleg meg is fogják tenni, mert ez az emberi lét útja –, élj a mostban.
Merj magad lenni, merj egy kis magányt kérni, merj szembenézni magaddal és a félelmeiddel, merd megélni őket. Szeresd magadat az érzéseiddel együtt. Ember vagy te is, nincs mit szégyellned. Most ne a megfelelés vigyen téged, hanem az, hogy szánsz időt magadra. Simogasd a lelkedet és add meg magadnak amire szükséged van a mostban. Ha az kell, hogy pátyolgasd a lelkedet, akkor azt.
Ne félj, minden jó, ha jó a vége. Ha még nem jó, akkor az még nem a vége! 😊
Közhelynek hangzik. de így van:
Holnap, új nap lesz.
Én pedig amiben csak tudok, segítek Neked, keress bizalommal.
Nem vagy egyedül!
Szeretettel: Kirilla