Szellemvilág

  • Érdekel a szellemvilág?
  • Olyan kérdéseid vannak, melyekre eddig nem sikerült választ találnod?
  • Gyakran gondolsz elhunyt szeretteidre?
  • Sokszor eszedbe jut, hogy a világmindenségben nem csak mi – emberek vagyunk?
  • Tapasztalsz megmagyarázhatatlan dolgokat?
  • Érdekel az, hogy honnan jöttél és hova tartasz?
  • Segítségre van szükséged?

A világegyetemben nagyon sok dimenzió létezik angyalokkal, mesterekkel, istenségekkel, felsőbbrendű szeretetteljes, emelkedett rezgéssel. Ez egy csodálatos, de rejtélyes világ. Ott is van élet, ott is van szerelem és családok, érzések. Csakhogy ők test nélkül léteznek.

 
Biztos, hogy sokan voltak már úgy, hogy láttak egy szellemet, lelket és megijedtek tőle, vagy nem értették a mondanivalóját és egyszerűen tovább haladtak. Ezzel nincsen semmi baj, hiszen nem mindenki van rájuk felkészülve (eleinte én sem voltam) vagy nem mindenkinek adatik a képesség, hogy tisztán megértse őket.
 
Itt kiemelném, hogy nem mindenkit engednek közel magukhoz, bizony az ő bizalmukat is ki kell érdemelni, ugyanúgy, mint ezen a síkon, egymás között.


Viszont, ha valakinek sikerül kapcsolódni hozzájuk, olyan fantasztikus dolgokat fog megélni, mint még soha előtte. Erre mondják azt, hogy „leírhatatlan”, én most mégis megpróbálom a lehetetlent.

A Szellemvilágban máshogy érzékelik az időt, egyszerre látnak mindent, a múltat, a jelent és a jövőt. Ennek nagyon érdekes oka van, amihez szükséges egy kicsi előismeret.

IDŐ –  Egyszerű, földi/emberi logikával tekintve az idő a múltból a jövő felé „telik”, így csak a jelen létezik. Bár a jelennek a ponthoz hasonlóan nincs kiterjedése, mégis az egyetlen valóságnak tűnik.


Mi hát az idő? Lehet, hogy csak a tudatunk teremti?
Vagy egyszerre ketyegnek a képzeletbeli órák az Univerzum minden pontján?

Induljunk csak ki abból, hogy nagyon nagy sebességek esetében merőben másképp viselkedik az idő. Ez már mind tudományosan kiszámított tény. Egy közel fénysebességgel haladó űrhajóban töltött évek alatt földi évszázadok, évezredek telnek el, és a különböző sebességű vonatkoztatási rendszerekben pedig az egyidejűség is értelmét veszti. Bizonyos „primitív” törzsek még ma is másképp látják az idő folyását, elég, ha itt például az ausztrál bennszülöttek álomidő fogalmára gondolunk. Az események ábrázolása is nagyban tükrözi az adott felfogást, így nem véletlenül találkozunk a barlangrajzok vadászjeleneteiben és a gyermekrajzokban egyaránt azzal a megjelenítési móddal, ahol az esemény időben különálló, lényeges cselekményei egyetlen képben szerepelnek egyfajta sűrített ábrázolását adva a történetnek. Sajnos időképünk az emberiség „felnőttesedésével” kissé megfagyott és áthághatatlannak tűnő keretek közé szorult.

Lehetséges lenne, hogy az idő nem lineárisan halad? Talán már a tudósok is foglalkoznak vele?

Bizony! Ahogyan a Laposföldtől eljutottunk idáig, úgy lesz talán már néhány év vagy évtized múlva ez is annyira egyértelmű, minthogy nem eshetünk le a Föld pereméről, hogyha odáig sétálunk, mert a gravitáció „megtart”. A blokk univerzum rendszere ugyanis azt mondja, hogy nincs múlt, sem jelen, vagy jövő. Vagyis inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy minden egy és ugyanazon “időben” zajlik. A „most”-ot egy tetszőleges időbeli helyként írja le, és kijelenti, hogy a múlt, a jövő és a jelen egyidejűleg léteznek. Univerzumunk egy óriás négydimenziós blokk lehet a téridőben, amely mindent tartalmaz, ami valaha megtörtént, és történni fog az idő hagyományos felfogásában.

Az összes létező pillanat egymáshoz viszonyítva van a térbeli dimenziókban, emellett egyetlen idődimenzión belül.


Most pedig tegyük félre a jelen tudományunk felfedezéseit, és folytatom azokkal az információkkal, amik a Szellemvilágból érkeztek.

Sok mindenről nem beszélhetnek a Szellemek, mert ott is van egy szabály, egy rendszer, amit be kell tartsanak, az viszont tudható, hogy tudják mi történt a „múlt”-ban, történik a „jelen”-ben és történni fog a „jövő”-ben, viszont ők ezt egyszerre látják, mert valójában MOST vagyunk, mindenki MOST van. Így elmondható, hogy bár az emberi elme közel sincs még azokhoz a felfedezésekhez, tudáshoz, amit a térről és időről a Szellemek tudnak, sőt használnak és ami által csatlakoznak hozzánk, mégis már úton vagyunk, mi emberek!

Pontosan ezért történhet meg az is, hogy múltbeli eseményekre lehetünk befolyással.

Nem töröljük ki magát a történést, de a hatását a jelenünkre és a jövőnkre gyökeresen meg lehet változtatni. És itt most nem arra gondolok, hogy az óvodában elvették tőlünk a babákat, hanem nagyon nehéz veszteségekre, erőszakra, bántalmakra… ha ezeken egy traumatizált ember túl tud lenni, felszabadul, megváltozik az élete, én pedig örömmel veszek részt ezekben a gyógyító folyamatokban.

Nekem a megtiszteltetés, ez a komoly feladat! Tehát ahogyan az emberiség egyre közelebb kerül az Idő felfogásához, úgy fog ö is egyre tájékozottabb lenni a Szellemvilág mibenlétével.


Tehát a Szellemek egyértelműen tudják az embert csatornaként használni, ahogy engem is. Ilyen módon tudnak átadni információkat, képesek gyógyítani, segíteni, jó érzést és védelmet adni, tanácsokkal, útmutatással szolgálni. Ha ők szeretnének valamit a tudtunkra adni, egészen biztosak lehetünk benne, hogy meg is fogják tenni. Legyen az egy intuíció, gondolat, vagy egészen egyszerűen képekben kommunikálni, amit én vagy hasonló médium végignézhet.

Én nagyon szeretem őket, de sosem szólítom, hogy jöjjenek, nem irányítom őket, tiszteletben tartom a szabad akaratukat, ahogy a földiekét is. Ekképp sosem bolygatom őket, megtisztelő hogyha érkeznek. Ha a gondolataink és érzéseink tiszták, ha jószándékkal fordulunk hozzájuk, nincsen mitől félni és biztosan segíteni fognak.

Hiszek abban, hogy mindent látnak és hallanak, tudnak rólunk, számíthatunk rájuk!

Általában, amikor engem felhívnak és rájuk van szükség, rájuk hangolódom először és várok, hogy bármilyen formában kapcsolódni tudjak.

A Szellemvilág nagyon nyitott a kommunikációra azokkal a médiumokkal, akik erre szintén nyitottak, fogékonyak és akiknek a szándéka őszinte és tiszta.

 

A Szellemek gondolatai letisztultak, ezért minden egyértelmű, amit üzennek, nincsenek félreértések.

Nekem velük együtt élni egy ugyanolyan folyamat, mint egy pici gyermekkel. Meg kell őket ismerni, a gondolatmenetüket, az érzéseiket, azt hogyan közvetítenek, mit szeretnének, mi a cél, mit szeretnének átadni. Nagyon fontos, hogy nekik is vannak érzéseik, amiket semmilyen esetben sem szabad megsérteni. A kommunikáció tehát nem gombnyomásra megy, tisztelettel és tiszta szívvel kezdődik, mindig.

Ha valaki úgy gondolja, hogy ez automatikusan működik, akkor téved. Erre energiát és időt kell szánni, de akkor biztos, hogy siker lesz a vége!

Nem kell tehát tőlük félnie senkinek sem, hiszen ők tiszta lények, jót szeretnének. Én már hosszú évek óta „élek velük”, kapcsolatban vagyok velük, tisztán látom, amit közvetítenem kell tőlük a hívó felé, és még egyszer kiemelném, nagyon szeretem őket, mert elképesztően szeretetteljes, jószándékú entitások.

Szerencsés vagyok, hogy ezen a síkon közöm lehet hozzájuk!