Elfogadás, megbocsátás és továbblépés…
Ne ítélj el senkit, és boldog leszel. Bocsáss meg, és boldogabb leszel. Szeress, és te leszel a legboldogabb.Sri Chinmoy
Volt egy barátom, aki nem volt jó nekem. Minden adandó alkalommal lenyomott. Ha látta, hogy nevetek és mosolygok, mondott valamit, amivel elrontotta a kedvemet, az állapotomat. Ha látta, hogy haladok, megpróbált visszatartani.
Néha hallottam olyan dolgokról, amiket a hátam mögött mondott. Vagy rájöttem, hogy befolyásolta rossz irányba, mások véleményét rólam. Még rosszabb, hogy azt tapasztaltam, hogy másoknak is elmesélte a személyes problémáimat – olyan dolgokat, amelyeket privátban megbeszéltem vele, az információkat pedig csak az ő részére szántam.
Nyilvánvalóan tudtam, hogy nem jó nekem ez a kapcsolat. Sokáig hittem abban, amit csinál, és azt hittem, valami baj van velem. Nagyon igyekeztem egy idő után már racionálisan szemlélni a viselkedését, mert törődtem vele és magammal is.
Azt hittem, talán azért bánt másokat, hogy felemelje a saját lelkét. Lehet, hogy ő maga volt egy elveszett lélek. Nem számít, mi volt az oka, sokszor próbáltam beszélni vele, de védekezett a téma ellen és dühösen reagált.
A végén elegem lett a negativitásaiból, rájöttem, hogy soha nem fog megváltozni, teljesen kizártam az életemből, és továbbmentem.
Hónapokkal, sőt évekkel később, amikor a közös barátok megemlítették a nevét, a szívem megdobbant, és újra átéltem a fájdalmat.
Az összes régi kérdés, mint például: „Miért volt olyan dühös rám?” és „Mit csináltam rosszul?” újra előbukkant és kínoztam magam.
Sokáig rendkívül keserű és dühös voltam a történtek miatt. Régebben fantáziálgattam mindenről, amit majd egyszer az arcába mondok, egyenesen, amikor legközelebb összetalálkozunk. Elképzeltem, milyen nagyszerű érzés lenne kimondani a véleményemet.
De aztán megláttam a fényt. Rájöttem, hogy az egykori barátom szenved, akárcsak én szenvedtem mellette. Rájöttem, hogy boldogtalan.
Nem számít, hogyan és miért volt rossz barát. Az számít, hogy nem volt boldog. Az számít, hogy meg kell bocsássak neki. És az számít, hogy tovább kell lépjek.
Arra is rájöttem, hogy ha továbbra is negatív érzéseim vannak iránta, akkor megmérgezem magam, és meghosszabbítanám a szenvedést, amit ez a kapcsolat okozott. Boldogtalanná tenném magam, amikor tényleg nincsen erre szükség(em).
Aztán végül megbocsátottam a régi barátomnak. Már nem vagyok dühös vagy keserű rá. Nem veszem magamra, ha még mindig negatív dolgokat hallok, amit közös ismerőseinek mondott. Nem bánom, hogy még mindig dühös.
Csak remélem, hogy megtalálja a módját, hogy az életét a lehető legpozitívabbá és legcsodálatosabbá tegye. Nem ezt kívánjuk minden barátunknak? Sőt, minden embertársunknak!
Sajnos a mérgező barátságok kérdése nem ritka. Fogadok, hogy mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik miatt nyomorultul érezzük magunkat, és kimerítik az energiánkat, vámpírkodnak rajtunk.
Azt is gondolom, hogy amikor ezekkel a karakterekkel maradunk, visszatartjuk magunkat, és növeljük az esélyünket a negatívvá, boldogtalanná válásra.
Szóval mit csináljunk? Elhagyjuk az embereket, ha rosszat tesznek velünk? Vagy kitartunk, hogy segítsünk nekik?
A válasz a kérdéses személyekben van. Csak ők dönthetnek úgy, hogy boldogok lesznek. Szó szerint az ő döntésük, és senki más nem kényszerítheti rá őket.
Addig is csak annyit tehetünk, hogy megbocsátjuk nekik rossz viselkedésüket, és boldoggá tesszük magunkat azzal, hogy pozitív emberekkel vesszük körül magunkat.
Amikor úgy döntünk, hogy pozitív emberekkel kommunikálunk, hajlamosak vagyunk boldogabbá és fényesebbé válni, és jobb életet élhetünk.
De ez nem azt jelenti, hogy lemondunk a negatív barátokról? Biztos, hogy ha együttérző és jószívű életet akarunk élni, nem kellene ott lennünk nekik?
Talán, ha elismerik a rossz viselkedésüket, bocsánatot kérnek, és megpróbálnak változtatni. Végső soron csak akkor akarunk embereket beengedni az életünkbe, ha készen állnak arra, hogy jó barátok legyenek.
Az én esetemben a továbblépést választottam. Szándékosan olyan életet teremtettem, amely tele van érdekes és pozitív emberekkel. A jelenlegi barátaim őszintén örülnek, hogy boldognak látnak engem.
Nem féltékenykednek, ha sikeres vagyok; biztatnak. Nem mondanak rólam borzalmas dolgokat a hátam mögött; kedves, szeretetteljes dolgokat mondanak. Megértik, hogy nem vagyok tökéletes, és megbocsátják a hibáimat, mert én is szeretettel fordulok feléjük. Megnevettetnek, és örülnek, ha boldognak látnak.
Erről kell szólnia az igaz barátságnak.
Ha úgy döntesz, hogy továbbra is rossz barátokkal töltöd az idődet, vigasztalódhatsz azzal, hogy ők kiváló tanárok.
A tolerancia gyakorlásában az ember ellensége a legjobb tanító.
Dalai Láma
Ha nem vagy kész arra, hogy elengedd egy régi barátodat, aki rosszat tesz neked, keményen dolgozz, hogy mellette legyél. Légy türelmes és kedves. Próbáld megérteni, honnan jönnek az érzései, miért viselkedik úgy, ahogy. Ehhez sok energiára, türelemre, kitartásra lesz szükséged, de járhatsz sikerrel!
A szeretet az egyetlen erő, amely képes az ellenséget baráttá változtatni. Martin Luther King, Jr.
Ha ez kimerítővé válik, és a viselkedésük folytatódik, akkor ideje elengedni és továbblépni. Egyetlen barátodat sem szeretnéd boldogtalanná tenni, akkor miért ártasz magadnak? Néha jobb megérteni, hogy az elengedés az egyetlen út.
Ha régi barátomra gondolok, azt mondom mindig, remélem, hogy boldog. Az, hogy elengedtem, nem azt jelentette, hogy nem érdekel. Ez csak azt jelenti, hogy én magam is boldog akarok lenni. Ezért olyan fontos megbocsátani, szeretni, és továbblépni, amikor muszáj: Mindannyian megérdemeljük, hogy boldogok legyünk. Megvan az erőnk, hogy megvalósítsuk.
Ne szégyelljük magunkat azért, hogy boldogok akarunk lenni, mert csak akkor tudjuk a környezetünket is boldoggá tenni, ha mi magunk is azok vagyunk.
Szeresd magadat és tegyél meg mindent azért, hogy másoknak is át tudd adni azt a szeretetet és odafigyelést, ami benned lakozik!
Szeretettel: Kirilla