Tedd, amit tenned kell, amíg meg nem tudod tenni, amit tenni akarsz.Oprah Winfrey
Egyik barátom történetét osztanám meg veletek a kérésére, akinek fontos, hogy ezáltal másoknak is segíthessen!
A múlt hónapban szükségem volt egy kis plusz pénzre, ezért ideiglenesen, rendezvényeken dolgoztam egy helyi design kiállításon.
Korábban is dolgoztam rendezvényeken, így nem sokat gondolkodtam ezen.
Csak tudtam, hogy szükségem van egy kis pénzre, szerettem rendezvényeket szervezni, és egy rövid szerződés is kínálkozott.
Tökéletesnek tűnt!
Így hát elmentem az első műszakomba, és nagyon jól éreztem magamat!
Az első esemény egy elhagyatott ipari park stúdiójában volt. Még 17:30-kor is, amikor még világos volt, kényelmetlenül éreztem magam, amikor a buszmegállótól tíz percet sétáltam.
Amikor odaértem, hamar rájöttem, hogy a „szerep” nem lesz olyan szórakoztató, mint amilyennek gondoltam: kint reszketve állni a hidegben, kiállítási pólót viselni, résztvevőket fogadni, akiknek többsége nem volt a vendéglistán, de arra számítottak, hogy felkerültek a listára.
Szóval ideges lettem, ők is és én is.
És a sor egyre hosszabb lett.
Így még idegesebb lett mindenki…
Két órával később azon kezdtem töprengeni, hogy miért vállaltam el a feladatot. (És ne érts félre -tudom, hogy vannak rosszabb munkák is, és magam is jelentkeztem rá. Nem szánalomra vágyom.)
Elkezdtem beszélgetni a többi lánnyal, akik ott dolgoztak. Diákok voltak, és kiderült, hogy sokkal fiatalabbak nálam – tizenkilenc és huszonnégy évesek. (Harmincöt éves vagyok.)
Most már tudom, hogy az életkor nem számít, és általában elégedett vagyok a korommal. (Az öregedés jobb, mint az alternatíva!) De abban a pillanatban elég vacakul éreztem magam.
Úgyhogy ahogy álltam a hidegben, két nálam tíz-tizenöt évvel fiatalabb lánnyal, akik minimálbéreshez közeli állásért dolgoztak, kezdtem lehangolttá válni.
Elkezdtem sajnálni magam.
És az éjszaka végén, amikor a hideg, sötét buszpályaudvaron vártam a buszra, és eléggé „sehogy se” éreztem magam, írtam egy SMS-t egy barátomnak, akiről tudtam, hogy megérti.
A szövege az üzenetemnek ez volt:
Mi a fenét csinálok?! Harmincöt éves vagyok, és most dolgoztam minimálbéres állásban egy vacak városrészben, egy tizenkilenc évessel, és most várom, hogy hazavigyen az egyórás buszút. A többi barátom orvos vagy ügyvéd, saját házuk van, és (szép) autóikkal járnak a munkahelyükre. Érezted már úgy, hogy valahol lekésted a hajót?!
A barátom rokonszenves volt (apróból járja Európát, miközben a legtöbb ismerőse házat vásárol, gyereket vállal, és általában „nagyon jól van”.)
És akkor mondott valamit, ami nagyon megragadt bennem. Valami, ami mindent megváltoztatott:
A lány csak annyit mondott:
– Gondolj a hosszú távú elképzeléseidre.
Így magyarázta nekem:
Igen, minimálbéres szerepet töltesz be (átmenetileg). És igen, nálad sokkal fiatalabb emberekkel dolgozol. És busszal jársz dolgozni.
De mindezt okkal teszed.
Ezt azért teszed, hogy létrehozd a vállalkozásodat. Ezt azért teszed, hogy új életet teremt magadnak – egy olyan életet, amelyre igazán büszke lehetsz.
Ezt a végső cél érdekében teszed.
Szóval igen, ez most ciki. De gondolj a hosszú távú elképzeléseidre.
Nem is kérhettem volna jobb emlékeztetőt, miért teszem, amit teszek!
Mert pontosan ez volt: azért dolgoztam, hogy extra jövedelemre tehessek szert, miközben olyan vállalkozást alapítottam, amiért szenvedélyesen odavagyok.
Átmenetileg egy homályos zónában voltam, hogy a jövőben jobb helyre kerülhessek.
És elfelejtettem a terveimet, ami miatt végül is teszem, amit teszek. Elvesztem a rövid távú helyzetemben, amit nagyon könnyű volt nehezen megélni, mert sajnáltam magamat.
Ezért szeretném megosztani veled a tapasztalataimat, hogy emlékeztesselek erre az erőteljes mondatra: Tartsd szem előtt a hosszú távú perspektívádat!
Ne ragadj bele abba, ami most történik, mert okkal vagy, ahol.
Lásd a tágabb képet: a nagy terveidet, a céljaidat, a jövőképedet.
Hogyha bele kezdesz egy nagyszabású tervbe (legyen az vállalkozás, cél, amit el szeretnél érni – nem csak üzletileg kell ezt érteni, lehet ez az is, hogy leadnál néhány kg-ot vagy rendbe hoznád a kertedet, ami jelenleg tele van gazzal – hol van még a gyönyörű zöld gyeped…), Lehet, hogy az első néhány hónapban nem jutsz el sehova, de mi lesz a következő egy-két évben? Meddig juthatnál el, ha folytatnád az erőfeszítéseidet?
Ha két munkahelyen dolgozol, hogy az érettségi után utazhass, tartsd szem előtt ezt a jövőképet, gondolj rá, lásd, a lehető legnagyobb részletességgel. Gondolj arra, hogy útlevéllel a kezedben felszállsz a gépre, majd eszpresszót kortyolgatsz egy olaszországi faluban, vagy először látod meg az Eiffel-tornyot, a piramisokat, a tengert!
Tartsd szem előtt a céljaidat és ne engedd, hogy bárki eltántorítson tőlük (legyen az a bárki akár TE magad). Ne feledd, a legnagyobb visszahúzóerő az életedben Te vagy, a célod és magad között csak te tudsz állni, mert ha TE kitartasz az ÁLMAID mellett, és minden lépésedet az vezérli, hogy elérsz azokat, akkor egyszer csak azon kapod magad, hogy már meg is érkeztél!
Ha könyvet írsz, és tízszer átírod az első fejezetet, gondolkodj akkor is hosszú távon: Szerző leszel! Lásd magad előtt a pillanatot, amikor megjelenik az első könyved, és a helyi könyvesboltban árulják, te pedig a kirakatból csodálok az embereket, akiknek a kezében ott van és a pénztárhoz sietnek vele. Ugye milyen klassz érzés? Ez a fontos! Érezd!
Az emberek vágyai csupán azért nem teljesülnek, mert legtöbbször nem arra gondolnak, amit szeretnének, hanem arra, amitől tartanak.
Ne aggódj amiatt, ami most történik. Azok a számosra nem kielégítő munkák, amiket vállalsz… a revíziók, amiket csinálsz… a demószalagok, amiket válasz nélkül küldesz el… a kéziratok elutasítása, az alacsony bevételek, az emberek, akik nem támogatnak abban, amiben hiszel. Ezek mind átmenetiek.
Te vagy a fontos és az, hogy Te miben hiszel és hogy valódi hittel és szeretettel töltsd meg a céljaidat!
Az életed a lehető legjobban fog alakulni, hogyha hiszel magadban és folyamatosan a célod felé tartasz.
Persze csak akkor…
Ha hagyod!
Ha folytatod!
Ha szem előtt tartod a célodat, és tisztán látod magad előtt!
Látod, elfelejtettem, miért vállaltam el ezt az ideiglenes munkát.
Nem azért, mert imádtam a hidegben dolgozni, miközben a bosszús vendégek türelmetlenné tettek engem is.
Az volt az oka, hogy még több bevételre tegyek szert, hogy tovább dolgozhassak a vállalkozásomon.
A felszínen maradni, miközben követem az álmomat – a szenvedélyemet.
Valami, amitől izgatottnak és büszkének érzem magam, bizakodónak és fellelkesültnek.
De várj, tudom mire gondolsz:
Könnyen hangzik, de hogyan csinálod a gyakorlatban?
Hogyan fókuszálsz a jövőre, miközben a rövid távú nehézségeket is kezelni kell?
Mondom is, hogyan csináltam. Remélem, ezek a pontok neked is hasznosak lesznek:
Tisztázd a célt, és jelenítsd meg jól látható helyen.
Rakd ki a faladra. Állítsd be a telefonodon háttérnek. Legyen ez a számítógép háttérképe is.
Bármi. Csak tedd láthatóvá. Így napról napra emlékeztetőt kapsz arról, hogy mi felé haladsz, miért dolgozol.
Tudd, hogy a rövid távú terveid hogyan épülnek be a hosszú távú céljaidba.
Tisztázd, hogy a tetteid hogyan járulnak hozzá ehhez.
Pl.: Este nyolckor posztereket ragasztok ki az esőben, hogy az emberek tudjanak a vállalkozásomról, és végül segíthessek az embereknek a sikeres és inspiráló elvonulások során.
A szülővárosomtól két órára lévő üzleti rendezvényre busszal megyek, hogy találkozhassak olyan emberekkel, akik segíthetnek abban, hogy elhelyezkedjek a kívánt iparágban, vagy tippeket adhassanak, hogyan boldogulhatok a versenypiacon.
Beszélgess olyan emberrel, aki valami hasonlót csinál. Vagy olyan élethelyzetben van, mint te, vagy olyan élethelyzetben volt, de már elérte a célját és ott tart, ahol szeretett volna.
Az volt a legjobb, amit tehettem, hogy üzenetet küldtem a barátomnak, mert megértette. Együtt érzett. Nem éreztem magam elítélve vagy butának.
Tehát keress valakit, aki hasonló helyzetben van, mint te. Nem kell személyesen megtörténnie – csatlakozz hozzá akár az internethez, és keress támogató webhelyeket, Facebook-csoportokat, bármit, ami segít felismerni, hogy nem vagy egyedül.
Tudd, hogy mindenki átmegy ezen.
Azok az emberek, akiket a játékuk csúcsán látsz, nem ott kezdték. Izzadtak, kínlódtak, és folytatták, amikor a vége irreálisnak, sőt néha lehetetlennek is tűnt.
Senki nem ígérte nekik, hogy feljutnak a csúcsra. Így hát a hitükkel tartották fenn maguk előtt a célt, élve tartották a vágyukat.
Gondolj bárkire, akit csodálsz, bármilyen területen…
Keményen dolgoztak, hogy eljussanak oda, vagy varázsütésre adták át nekik a sikert? Időbe telt, mire eljutottak oda, ahol most vannak, vagy egyik napról a másikra történt? Áldozatokkal járt, vagy ezüsttálcán kapták?
Értékeld, hol tartasz most.
Lásd a pozitívumokat és a negatívumokat is. A blogodnak csak négy olvasója van? Nagyszerű – gondolj az összes hibára, amelyet elkövethetsz anélkül, hogy bárki is tudná vagy kemény megjegyzéseket tenne! Mindennek van jó oldala!
Unalmas munkát végzel, miközben fizeted az iskolát? Akkor hívd el egy barátodat is hogy vegyen részt benne, és tegyétek szórakoztatóvá!
Mert – anélkül, hogy negatívan hangozna – továbbra is lesznek problémáid, ha eljutsz oda, ahova szeretnél. Csak más problémák lesznek. Szóval élvezd a mostani problémáidat is, mert előnyöket kovácsolhatsz belőle. Tekints rájuk lehetőségként.
Lehet, hogy nyögdécseltem a hosszú, hazafelé tartó buszos utam végett, de lehet, amikor majd a jövőben üzleti ügyekben fogok utazni, előfordulhat, hogy késik a járatom, és a zuhogó esőben fogom hívni a taxit. Ugyanolyan helyzetben leszek, mennék már haza, esik az eső fázom, csak az lesz más, hogy honnan indulok és hova érkezem meg. De maga az állapot akkor ugyanúgy meg lesz.
Értékeld, hol tartasz az utazás során – ez nagyon fontos.
Szóval tessék. Öt módszer a folytatásra, ha a rövid távú valóság nem egyezik a hosszú távú elképzeléseiddel.
Mert mindannyiunknak meg kell tennünk olyan dolgokat, amelyeket nem feltétlenül akarunk, hogy eljussunk oda, ahol valóban lenni szeretnénk.
A legtöbb ember nem akarja túltenni magát ezen… Nem akarják átélni a nehéz időket, a nyűgös dolgokat, hogy a túloldalon, erősebben és tisztábban bukkanjanak fel.
Könnyebb a bár kevésbé jó, de biztonságos zónában maradni.
Tedd meg azokat a dolgokat, amelyeket meg kell tenned, hogy eljuss oda, ahol lenni szeretnél.
Végtére is, miért ne tennéd magad boldoggá, hogyha megteremtheted magadnak azt az állapotot, életet, amiben jól érzed magad?
Miért nem mész ezek után az álmok és kalandok után ahelyett, hogy nyögdécselnél, hogy soha semmi jó nem jön az utadba? (Tipp: azért, mert ki kell menned, és meg kell szerezned.)
És most kérdéssel fordulok hozzád, Kedves Követő: (mert ha még mindig olvasod ezt a bejegyzést, biztos vagyok benne, hogy okkal)
Mit teszel meg MOST azért, hogy megvalósítsd az álmaidat?
Min mész keresztül most, hogy szebb jövőt teremts magadnak?
Mit tanultál eddig az utad során?
Kérlek írd meg hozzászólásban, nagyon érdekelne!
Hogyha pedig meg szeretnéd osztani a történetedet mással is, inspirálni ezzel azokat az embereket, akiknek erre szüksége van, küld el nekem privát üzenetben és ha engedélyezed, megosztom a Követőkkel (kérésre név nélkül)!
Szeretettel: Kirilla
