Amikor átalakulóban vagy, változásokon mész keresztül: Légy türelmes és fogadd el a bizonytalanságot is!
A félelem, a bizonytalanság és a kényelmetlenség az iránytű a növekedés felé. – Celestine Chua
A változás soha nem könnyű, mégis mindig körülöttünk van. Néha megüt (ha válást, karrierváltást, költözést vagy szeretett személy elvesztését tapasztalod). Máskor a következő sarok mögött rejtőzik. És legtöbbször akkor is megtörténik, ha nem is tudunk róla.
Sokan szilárdan hisznek abban a közmondásban, hogy az „Egyetlen állandó a változás”. Legtöbben viszont viszont, amennyire tudják, kerülik a változást, mert nem akarnak a bizonytalansággal megküzdeni.
Egyszer azt hallottam, hogy az egyetlen kiút csak mindenen keresztül vezet. Nincsenek rövidített utak, kanyarok. Annak érdekében, hogy megálljak (vagy néhány napig elmerüljek) az átmenetben és azon keresztül, megtanultam néhány eszközt az út során:
Szakítsd meg a mások véleményével való törődés körforgását
Egy ideig utáltam, amikor az ismerősök és a volt kollégák megkérdezték: „Te most mit csinálsz?” Megbújnék e kérdés alatt, és megpróbálnék olyan válaszokat találni, amelyek biztosan lenyűgöznék őket, mint például: „Asztrofizikát tanulok” vagy „balett-táncos leszek” (mind teljesen valótlan).
Összességében társadalmunk a sikerhez kötődik, és ritkán ösztönöznek bennünket arra, hogy időt szakítsunk magunkra. Miután abbahagytam önmagam megítélését, az emberek kérdései sokkal kevésbé tűntek számomra fontosnak, és egy kicsit jobban bele tudtam lazulni az átmenetbe.
Tanulj meg csak úgy „lógni”, azaz csak lenni. Bárhol is vagy
Szánj egy napot rá. Egy órát. Ebédszünetet. Hagyd abba a tervezést, a cselekvést és az önsegítő olvasmányt, és lazíts. Ne ellenőrizd az E-maileket. Ne keress megoldást. Kapcsold ki magadat, az eszközeidet, az agyadat. Bármi is az, még mindig ott lesz, néhány óra múlva is. Csak tarts egy szünetet és lélegezz. Mert akkor az igazi szünetek sokkal könnyebbek és ismerősek lesznek.
Barátkozz meg a gondolattal, hogy nem mindig van gyors, azonnali megoldás
Miközben a következő lehetőséget keresed (személyes vagy szakmai), csábító lehet, hogy valamire igent mondj, csak hogy véget vess a keresésnek. Beszélhetünk itt párkapcsolatokról is, nem kell azonnal ugrani valamibe csak azért, hogy ne legyél magaddal (és ez nem azt kell jelentse, hogy nem akarsz magányos lenni – mert az egyedüllét és magányosság között hatalmas a különbség). Az igazi társra való találáshoz idő kell. Az igazira érdemes várni. Az igazi az, akiért otthagyjuk azt, ami eleve nem működött.
Csinálj olyan dolgokat, amelyek a középpontban és a földön tartanak
Elsöprő tud lenni az átalakulás. Ahelyett, hogy önéletrajzot vagy E-mailt írnál, vagy időt vesztegetnél a Facebookon, sétáljon egyet. Vagy énekelj egy dalt, vagy süss csokitortát. Vagy olvass egy könyvet, vagy énekelj nagyon hangosan a zuhany alatt. Vagy csinálj bármit, amitől középpontban/fontosnak érzed magad. Csináld minden nap. Kötelezd el magad mellette.
Lehet, hogy nem vagyok pontosan ott, ahol lenni szeretnék, de napról napra közelebb érzem magam ehhez, és kezdem üdvözölni az átmeneteket, mert ezek segítenek áttérni arra a helyre, ahol lenni szeretnék.
Ha meg tudunk enyhülni az átmenetben, megbarátkozunk a folyamattal és szánunk időt – ami ajándék –, hogy megpihenjünk magunkban, megérnek a lehetőségek és izgalmak is, olyan hellyé válik a világunk, amely ideális lesz nekünk és valóban otthon fogjuk érezni magunkat a saját „helyünkön”, az életünkben.
