28 ápr

A szerelem pont olyan magasra tud emelni minket, mint amennyire képes a mélybe taszítani. Kevés olyan ember létezik, akiben még sosem ébredt fel a lángja, ezért már szinte mindenkinek volt része a miatta érzett fájdalomban.

A szerelmi csalódás feldolgozása nagyon nehéz is tud lenni. Úgy érezzük, mintha a szívünkből kiszakítottak volna egy darabot. Szinte teljesen eltűnik az életünkből az az ember, aki addig a részét képezte a mindennapjainknak. Érezhetjük azt is, hogy az életünk értelme „lett oda”.

A csapás különösen nagy lehet abban a helyzetben, ha a szakítás váratlanul történt. Ilyenkor hirtelen a feje tetejére áll a világ és minden megváltozik. Már semmi sem lesz olyan, mint amilyen korábban volt.

Talán furcsán hangozhat ez a tanács, de az ilyenkor megjelenő fájdalomnak nem szabad gátat szabni. Inkább át kell engedni a lelken, meg kell adnia neki magát az embernek. Sírni, ordítani vagy dühöngeni kell, tehát fel kell vállalni a negatív érzelmeket is.

A fájdalomból való egyetlen kivezető utat fura módon a kín megélése jelenti. Ha nem engedjük meg magunknak a gyászt, akkor az később sokszor rejtett formában (pl. állandó melankólia, depresszió, pánikbetegség) jelenik meg.

Egy idő után azt fogjuk észrevenni, hogy már nem fáj annyira a szerelmi csalódás. Teljesen egyéni, hogy kinek mikor sikerül meglátnia a fényt az alagút végén. Lehet, hogy hosszú ideig fog tartani a sötétség, de ez így van rendjén. Nem szabad siettetni a gyógyulási folyamatot.

Fontos megjegyezni, hogy a regenerálódás nem egy lineáris folyamat. Semmi gond nincs azzal, ha valaki időnként visszaesést tapasztal az állapotában, mert ez teljesen normális. Senkinek sem kell emiatt szégyenkeznie.

Az idő sokat enyhít majd a sebeken, de arra is fel kell készülnünk, hogy a trauma valószínűleg maradandó nyomokat fog hagyni. Persze a negatívumok mellett észre kell vennünk a szerelmi csalódásban rejlő pozitívumokat is.

Sokan számolnak be arról, hogy rengeteget tanultak a megélt fájdalom hatására. Rájöttek, hogyan tudnak elengedni egy olyan embert, aki már nem szeretne az életük része maradni. A megpróbáltatások hatására rengetegen lelki erősödést tapasztaltak.

Azt szokták mondani, hogy a fájdalom hatására jövünk rá arra, hogy ki és mi az igazán fontos az életünkben. Így biztosan képesek leszünk búcsút venni azoktól a dolgoktól, amik már nem szolgálják a fejlődésünket. Azon is elgondolkodhatunk, hogy az így keletkezett űrt mivel töltsük be.

Ez azt jelenti, hogy a szerelmi csalódásban hatalmas potenciál rejlik. Mivel sokszor a nulláról kell újrakezdenünk mindent, ezért végre szabadon eldönthetjük, hogyan alakítsuk ki az új életünket.

Ez sosem egyszerű, de mégis érdemes energiát szánni rá. Rengetegen ilyenkor határozzák el, hogy munkahelyet váltanak és végre azzal kezdenek foglalkozni, amivel igazán szeretnének. Mások végre elköltöznek egy olyan helyre, ami igazán közel áll a szívükhöz. Nagy örömet okozhat egy új otthon megteremtése is.

Így mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy a saját vágyai szerint élhessen. Ez a traumában rejlő, hatalmas ajándék!

Véleményem szerint a szakítás mindig okkal történik. Lehet, hogy a két személynek már nincsen közös útja, hiszen mindent megtanítottak egymásnak, amit tudtak. Amennyiben még nem végleges az eltávolodás, akkor pedig hatalmas átalakulásra van szükség ahhoz, hogy a kapcsolat újra működőképes legyen.

Ha egyedül nem megy a szerelmi csalódás feldolgozása, akkor érdemes egy olyan ember segítségét kérni, aki ért a lélek nyelvén.

Többféle módon tudok a segítségedre lenni, ebben a helyzetben is. Például egy szerelmi oldás sokat segíthet a másik fél elengedésében. Persze előfordulnak olyan esetek is, amikor valaki inkább a volt párjával való újrakezdésben reménykedik. Ekkor a szerelmi kötés, illetve a lélekharmonizáció alkalmazása jöhet szóba.

A hozzám fordulók bátran megbízhatnak bennem, hiszen már többéves tapasztalatot szereztem ezen a területen. A telefonbeszélgetés (vagy személyes találkozás) során elhangzott információk titokban maradnak, tehát azokról senki sem fog tudomást szerezni.

Keress bizalommal!

Szeretettel: Kirilla