Hogyan tisztelhetem az értékeimet, még akkor is, ha egymásnak ellentmondó prioritásaim vannak?
Ma egy Édesapa történetét hoztam el Nektek, aki komoly dilemmában van és a megoldáson, egyensúlyon dolgozik.
Nem számít, milyen dolgokat mondasz el a világnak, vagy magadnak, a tetteid felfedik valódi értékeidet. A tetteid megmutatják, mit is akarsz valójában. Derek Sivers
Egy nagyon produktív embernek, már-már rocksztárnak kellene lennem, hogy meg legyen az esélyem arra, hogy mindent elérjek, ami számomra fontos, az életem valamennyi területén.
Van egy tanulmány, amit meg akarok írni, egy tanfolyam, amit el szeretnék indítani, és egy lehetőség, hogy egy díjnyertes íróval is dolgozzak együtt, aki végtelen számú projektet adhat nekem, amelyeket szeretnék elkezdeni.
Ezek a lehetőségek izgalmasok, de rengeteg szorongást idéznek elő az életemben.
Miért?
Mert ellentétesek azzal, hogy olyan apa legyek, amilyen szeretnék lenni.
Vállalkozóként az idő a legértékesebb erőforrás.
Jelenben lenni, figyelmes és szerető szülőként, szintén az idő a legértékesebb erőforrásod.
Ha a munkaprojektjeim terén elért előrehaladást nézem, nem tehetek róla, de úgy érzem a hét végén, kudarcot vallottam.
Olyan érzés, mintha teljesen elernyednék.
Olyan érzés, mintha lusta lennék.
Szétdolgoztam az agyamat, hogy idáig eljussak, és most hagyom, hogy kicsússzon a kezeim között?
Oké-oké… De mi a legfontosabb számomra?
A lányom, Jutka.
Kemény felismerés, amivel meg kell birkóznom.
Ki kell jelentenem őszintén, hogy a munkám célt ad nekem. Úgy ébredek fel reggel, hogy van mit adnom a világnak, mert fontos a hivatásom. Mégis úgy érzem, hogy fényévekre vagyok attól a fickótól, akit nem érdekelt, hogy huszonévesen él-e vagy hal. Laza volt, önfeledt, és előtte hevert az egész világ. Nem volt így befeszülve, mint most én. Egyszerűen nincs elég időm minden poszton helytállni és így sehol sem érzem magam igazán sikeresnek – sem apaként, sem vállalkozóként. Persze azért az én esetemben a mérleg inkább az apaság felé hajlik, az előrébb jutásom munka terén egyre inkább akadozik, de a lányom mosolya mégis többet ér nekem – még ha nem is érzem magam jól az egyéb körülményeim miatt.
Nem azért mulasztom el a teendőimet, mert lusta vagyok. Egy kudarcnak érzem magam, amiért nem jutottam előrébb a lehetőségek terén, amiért néhány évvel ezelőtt ölni tudtam volna, most meg egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni.
Lehet, hogy vállalkozóként nem töröm magam már annyira, de rohadt büszke vagyok az apára, aki vagyok.
És bár úgy érzem, hogy többet „kell” foglalkoznom a vállalkozásommal, mégsem bánom annyira, hogy választottam. Persze nem érzem magam feltétlenül szuperül tőle, de mégis jobb így.
Jutka nem lesz örökké gyerek.
Valahányszor olvasok egy bizonyos Cherokee közmondást, mintha egy csörgőkígyó marna belém, mert emlékeztet arra, hogy mi lopja el a boldogságomat:
Ne hagyd, hogy a tegnap elvegyen túl sokat a mából.
Arról beszél, hogy hol találom magam, amikor olyan érzésem támad, hogy soha többé nem leszek produktív. Féltem, hogy ezt Jutka is érzi.
Valahányszor elkezdek gondolkodni azon, hogy mit tudtam elérni a múltban, és milyen keveset csináltam, mióta apa lettem, eszembe jut, hogy most mások a prioritásaim. De ez egyben változást is hoz abban, hogy szerintem mit jelent, ha valamit elérek egy napom alatt.
Minden nap ki-be lépünk az érzelmekből a minket felemésztő gondolatok útján. Ha arra összpontosítunk, amit nem tudunk megtenni, reménytelenséget okozunk magunknak; Ha arra koncentrálunk, amit meg tudunk tenni, az motivációt és jóérzést kelt, hogy a világ tele van lehetőségekkel. Ezért olyan hullámvasútszerűek az érzelmeink.
Csak akkor jöttem rá, amikor észrevettem, hogy a vállalkozói szellemet és az apa létet szembe állítom egymással, hogy én okoztam azokat a fájdalmas érzelmeket, amelyekkel küszködtem.
Minél jobban meg tudom tanulni kezelni a félelmeimet, ahelyett, hogy reagálnék arra, ami megrémít, annál jobban tudom kezelni ezeket a pillanatokat, amikor úgy érzem, kudarcot vallottam. Magam miatt és a lányom miatt is fontos ez!
A félelmem jogos. Érthető, hogy attól tartok, hogy nem fogom tudni eltartani a családomat, ha a vállalkozás megszűnik.
De vajon a félelem tényeken alapul? Egyáltalán nem.
Minden ügyfelem kifejezte, hogy szeretne velem dolgozni. A korábban említett írónő azt mondta, hogy az egyik dolog, amit a legjobban csodál bennem, az az, hogy hajlandó vagyok az értékeimhez hűen élni.
Nem baj, ha félsz. Ez az élet természetes velejárója, ami életben tart bennünket. De ha nem tudatosítjuk félelmetes gondolati mintáinkat, azok továbbra is kísérteni fognak bennünket.
Ha nem ismerem el, hogy versengő prioritásaim vannak, akkor nem várhatom el, hogy megnyugodjak. A nyugalom pedig az az elixír, amitől kreatív, innovatív vállalkozóvá és ajándékozó és elkötelezett apává válhatok.
Mindannyian gazdálkodók vagyunk a vetőmagok elültetése idején. Minél nagyobb nyomást gyakorlunk a növekedésre, annál kevésbé fogunk fejlődést látni, mert túlságosan izgatottak leszünk ahhoz, hogy bármit is hatékonyan tegyünk – és nem is fogunk élvezni semmit. Annyira elfoglaltak leszünk, hogy aggódjunk a jövőbeli szükségleteink miatt, hogy lehetetlen lesz értékelni azt, ami a jelenben van.
Ez egy életet megváltoztató megközelítés a munkához, és még hatékonyabb módja a szülőnek, ha eltávolítjuk az idővonalhoz kötött eredmények okozta nyomást. Az egyik területen tapasztalt eredmények sokkal kevésbé fontosok, mint az elkötelezettség, hogy teljes mértékben megjelenjen, összhangban azzal, amit értékelünk. Akkor nem versenyzünk és nem stresszelünk, hanem egy fenntartható megközelítést alakítunk ki, amely tiszteletben tartja mindazt, ami az életünknek értelmet ad.
Büszke Édesapja vagyok egy csodálatos kislánynak, a lehető legjobb támasza szeretnék lenni, kevésbé stresszes életet élni, s közben apró lépésekben, de a munka terén is jeleskedni. Ezeket az apró lépéseket kezdtem most megtenni, miközben Jutka az első nekem!
Szeretettel: Kirilla